Repülőn utazni mindig izgalmas dolog, még ha nem is mindig pozitív az élmény. A legtöbb embernek gondot okoz, ha egy csomó idegennel van összezárva, még egy 20 perces buszúton is.
Akkor mit mondjunk egy 12, vagy akár több órás repülésről? Vannak viszont olyan útitársak is, akikre egy cseppet sem tudunk haragudni és jobbat nem is kívánhatnánk náluk. Ők nem hisztiznek, nem rúgdossák hátulról a széket és nem is sírnak: természetesen nem emberekről van szó. 🙂
Vele találkoztam a repülőn. Hát nem édes?
Gondoltátok volna, hogy léteznek terápiás kacsák, akik megnyugtatják a gazdáikat? Eddig mi sem, de egy szerencsés turistának sikerült egy terápiás kacsával találkoznia és készített is egy fényképet.
Azt hiszem, ő egy picit aggódik a magasság miatt.
Öt órán át bámult ki az ablakon, szótlanul.
Már évek óta légiutas-kísérőként dolgozom, de eddig ő volt a legaranyosabb utas.
Egy igazán jól nevelt útitárs.
Bizony, még a kutyák is utazhatnak az első osztályon.
A legjobb utas, akivel valaha találkoztam: Ő itt Günter.
Édes pofa. 🙂
Ki nem állhatom, ha az előttem ülő hátranéz és rám liheg… ő az egyetlen kivétel.
Hiába, a macskák még 10 km magasban is csak az alvásnak szentelik az idejüket.
A legjobb és legaranyosabb utas mellett kaptam helyet.
Ez a srác volt ma mindenki kedvenc utasa. Mármint a kutya, nem én.
Egy percig sem unatkozunk a repülőn.
