Az állatok a létező legtökéletesebb legjobb barátok. Mindig várnak ránk, mindig meghallgatnak minket, sohasem tesznek fel „fölösleges” kérdéseket és nem mellesleg jobban szeretnek minket, mint saját magukat.
Ezek a mesébe illő kapcsolatok pedig számos drámai pillanatot képesek szülni az idők során, melyet az internetezők rendre meg is osztanak egymással a közösségi oldalakon. Most ezek közül szemezgettünk 17 rendkívül szeretni való és megható történetet.
Ma a legidősebb kutyánk elhunyt, és úgy tűnik, mintha a másik kettő ezt megérezte volna, mert egész reggel nyalogatták és ‘búcsúzkodtak’ tőle.
A macskám majdnem 30 éves. Nincs sok karma, sem foga, de az öreglány még mindig jókedvű.
A kutyám megbetegedett, ezért pár napot az állatklinikán kellett töltenie. Itt épp próbálom elmagyarázni neki, hogy most egy kicsit beteg, és csak az ő érdekében kell különválnunk.
Néha eltévesztem miatta az autópálya lehajtót és sokszor rossz zenét hallgat…de nem tudom, mi lenne velem nélküle.
Kiderült, hogy a nyulam szívbeteg és már csak napjai vannak hátra. Azóta három év telt el és csak remélni tudom, hogy még sok boldog évünk hátravan.
Eljöttem a menhelyre, és kértem, hogy hadd fogadhassam örökbe a menhely legszomorúbb cicáját. Ő itt Kali, aki öreg, süket és fogatlan…de azon leszek, hogy az egész hátralevő életét boldoggá tegyem.
A szomszédom macskája mindig ezt csinálja, amikor találkozunk.
A főnököm kutyái mindig felugranak hozzám a traktorba, annak ellenére, hogy nagyon kevés a hely. És nem akarnak elmenni.
A kutyám 17 éves. Gyakorlatilag vak és süket, de minden nap egy ajándék számomra, amit vele tölthetek.
Ő itt Violetta. Egy kisgyereknek szánták ajándékba húsvét alkalmából, de a kölyök hamar elvesztette az érdeklődését iránta, ezért a pincében tartották egy ketrecben. Most velem él, szabadon rohangál a házban és mindig ott alszik valahol a közelemben.
Ő itt Louis. A szomszédaim elköltöztek, de őt nem vitték magukkal. Azt hiszem, hogy akaratomon kívül lett egy macskám.
A legjobb barátom ma lett 9 éves. Az őszülő szőre pedig még sármosabbá teszi őt.
A férjem munkából hazafele egy nagyon apró cicát talált az utcán. Mivel félelmetes vihar volt, ezért a férjem hazahozta. Azóta egy év telt el, és a cica még mindig azt hiszi, hogy a férjem az édesanyja.
A buszsofőröm kutyája, aki mindig boldog, amikor egy-egy munkanapot a gazdájával tölthet.
A lányom és a macskája 20 éve elválaszthatatlanok.
A barátomnak soha nem volt háziállata, pedig nagyon szeretett volna. Próbáltam összebarátkoztatni a macskámmal, de a cicám valamiért nem fogadta őt el. Javasoltam neki, hogy fogadjon örökbe egy cicát a menhelyről és úgy is tett. Ez a kis apróság a nyakában Leónidasz király. A gond már csak az, hogy szerintem jobban szeretik egymást, mint engem.
Minden reggel és este átmegyünk, hogy gondoskodjunk a lányunk háziállatairól, amíg ő nyaral. Így ülnek a kutyusok a férjem körül, amíg ő történeteket mesél nekik és kutyakekszeket osztogat.
forrás: nemkutya.com