A texasi Houstonban egy forgalmas bolt előtt jelent meg egy kiskutya, akit Robbienak hívtak. Robbie három hétig várt arra, hogy valaki észrevegye őt. Az édes kiskutya egy szék alá bújt, onnan figyelte a vásárlókat, akik sokáig rá se hederítettek.
Azonban hamarosan ide látogatott egy kedves nő, Kristin Erwin, akinek megakadt a tekintete a magányos kiskutyán. Azonnal tudta, hogy segítenie kell rajta.
“Amikor megláttam, úgy éreztem, hogy ő a legaranyosabb kiskutya, a barna, pufók kis lábaival.”- mondta Erwin. “Megszakadt a szívem, amikor megtudtam, hogy már hete várakozik itt egyedül.”
A kedves nő maga is állatbarát, így gyakran segédkezik kutyamentésben. Aznap észrevette Robbie-t, amint egy parkolóban szaladgál, mintha keresne valakit vagy valamit. Kíváncsi volt, hogy miért lehet egyedül, így a bolt tulajdonosát kérdezte meg. A tulaj ragaszkodott ahhoz, hogy Robbie gazdája hamarosan eljön érte, de azért Erwin hagyott nála egy telefonszámot, ha esetleg a kutya gazdája mégsem jön el érte.
Ahogy az beigazolódott, a kutya gazdája sehol se volt, és értesítették Erwint. A nő tudta, hogy a kutyán segítenie kell. Már sötétedett, de Erwin azonnal útnak indult. Erwin és a bolt tulaja apró falatokkal kényeztetve végül beültette Robbie-t Erwin kocsijába, és hamarosan meleg és biztonságban volt a nő otthonában.
Erwin ügyelt arra, hogy Robbie-nak legyen elég helye és ideje megszokni új környezetét. Erwin először azt feltételezte, hogy Robbie fél, mivel nem volt túl aktív. De ahogy jobban megismerte, Erwin rájött, hogy Robbienak ilyen a természete.
A Lola’s Lucky Day kutyamentői segítségével Robbie-t azóta egy szeretetteljes nevelőotthonba költöztették, ahol addig fog élni, amíg készen nem áll arra, hogy megtalálja örök családját.
Robbie, aki egykor még nem tudta, hogy miként alakul a jövője, most megnyugodhat, tudva, hogy hamarosan állandó, szeretetre méltó hely lesz, amit a magáénak mondhat.