A vízilovat orrszarvúk nevelték fel, és azt hiszi, hogy ő is közéjük tartozik

A vízilovak túlnyomórészt szeretik a vizet, azonban akad egy kívülálló, Charlie, aki azt hiszi magáról, hogy egy orrszarvú!

Charliet alig pár napos korában anyja magára hagyta, így egy orrszarvúaknak létrehozott árvaházba került, ahol szoros kapcsolatba került egy bébi orrszarvúval. Mivel mindketten társas állatok, így ez nem is lehetett volna másképp, azonban mindennek megvan a maga következménye.

Charlie fajtársaival ellentétben nem szerette a vizet, mély vízbe bele sem tette a lábát. A tavat jó messzire elkerülte, csak a gyerekmedencét használta néhanapján, ezért a gondozóknak gyakran kellett őt tömlővel locsolni.

Charlie jókedvű víziló volt, aki csak orrszarvúakkal élt együtt. A legjobb barátja is egy azonos korú orrszarvú volt, akivel imádott együtt aludni és játszani.

Charlie utánozta és eltanulta az orrszarvúak viselkedését, és ő is azt gondolta magáról, hogy közéjük tartozik. Napközben is nagyon aktív volt, ahogyan a többiek is, de ez gyakran bosszúságot is okozott neki, hisz ha nem volt eleget a tóban, akkor leégett. Ennek ellenére ez sem akadályozta meg őt abban, hogy barátaival legyen.

Gondozói aggódni kezdtek, hisz Charliet nem engedhetik soha szabadon, ha orrszarvúnak gondolja magát. Ezért egy másik vízilóval ismertették meg, akinek volt egy birkabarátja. Hamar összebarátkoztak, majd végül Charlie képes volt belemenni a vízbe és megszeretni a hűsölést. Orrszarvú barátait még mindig látogatta, azonban már egyre ritkábban.

Szerencsére a terv bevált, és Charlie rájött, hogyan is kell vízilóként viselkedni, ha pedig készen áll rá, akkor gondozói szabadon engedhetik.