Egy állatkert dolgozói napokon át értetlenül figyelték ugyanazt a különös jelenséget.
Az orangután újra és újra megszökött a kifutójából.
A legfurcsább azonban az volt, hogy egyáltalán nem próbált kijutni az állatkertből.
Nyugodtan végigsétált a látogatók számára kialakított útvonalakon, mintha pontosan tudná, hová tart.
A célja minden alkalommal ugyanaz volt.
Amikor odaért a gorillák kifutójához, köveket szedett össze a földről, és bedobálta őket a gorillákhoz.
A gondozók minden alkalommal elfogták, de néhány nappal később újra ugyanezt tette.
A kutatók szerint a szokatlan viselkedés akár a kölyökkoráig is visszavezethető.
A feltételezések szerint egy rehabilitációs részlegen nevelkedett egy fiatal gorilla mellett, amely akkoriban jóval több figyelmet kapott a gondozóktól.
Bár erre nincs bizonyíték, egyes szakemberek úgy vélik, hogy ez a korai élmény olyan tartós ellenérzést alakíthatott ki benne, amely még évekkel később sem múlt el.