Emma az Egyesült Államokban, Oregonban, a sok kutyamenhely egyikénél jelentkezett, egy nagyon konkrét céllal: megmenteni egy életet. Earl, egy 13 éves kutya már túl régóta várt erre a pillanatra, és a sors végül rá is rámosolygott.
A nő Earl után érdeklődve jelent meg a menhelyen. Az érzelmek, amelyeket a kutya az Emmával való első találkozáskor érzett, leírhatatlanok voltak.
Az idős kutya minden félelem nélkül közeledett leendő gazdájához. Hazaérkeztek, és Earl először kissé zavartnak tűnt; a kutya még soha nem tapasztalt ilyesmit.
Éveket töltött apró kennelekben, amelyek megfosztották a normális élettől, és egyik napról a másikra egy igazi otthonban találta magát, ahol szeretik. De ez a kezdeti boldogság csak ideig tartott…
Ahogy Emma készült arra, hogy végső búcsút vegyen a kutyától, Earl nem akart tudni arról, hogy elhagyja ezt a világot, és Emmára helyezte a mancsát, mintha meg akarná nyugtatni a nőt. Végül a maga módján, a szokásostól eltérő életörömmel válaszolt. A kutya szeretettel, odaadással és hűséggel nézett szembe minden egyes nap.
Csoda történt, hiszen a várható élettartama ugrásszerűen megnőtt és a bundája is gyönyörűen visszanőtt. Ma Earl boldogan él Emmával, jelét sem mutatva a betegségnek.