Egy délutáni napon Ralph Dorn a háza mögötti tó körül kereste a kedvencét, Harley-t. Később észrevette, hogy a 6 éves kutya körülbelül 200 méterre a szárazföldtől úszkál, azonban nem egyedül, hanem egy őzgida társaságában.
Harley végig segített abban, hogy a gida ne fulladjon meg és óvatosan segített neki kijutni a vízből. Miután a szárazföldhöz értek, a kisgidának segítségre volt szüksége a kijutáshoz, így Harley kihúzta őt a vízből, letette a földre, majd letisztogatta. Dorn szerint Harleynak eszébe sem jutott magára hagyni az őzikét, kitartott mellette és gondoskodni akart róla.
Nem sokkal azután, hogy a mentés sikeres volt, az őzike anyja is megérkezett a közelbe. Amikor Dorn észrevette, akkor úgy döntött, hogy beviszi a házba Harley-t. Dorn bentről figyelte az őzeket és látta, hogy amint ők bementek, már mindketten el is tűntek. Másnap reggel azonban Dorn és felesége, Patricia kávézás közben valami szokatlanra lett figyelmes.
Elmondták, hogy Harley hirtelen izgatottá vált, ugrált és ki akart menni. Miután kinyitották az ajtót, az őzike bömbölését lehetett hallani. Harley beszaladt a fák közé és azonnal megtalálta az őzet. A bégetés abbamaradt, a két állat egy ideig szaglászták egymást, majd elbúcsúztak és Harley visszatért otthonába.
Dorn szerint az őz megnyugodott a rövid találkozás után. A nap végére a a két őz ismét elment, később pedig már nem jöttek vissza. Dorn elmondta azt is, hogy nem lepődött meg kutyája viselkedésén, hiszen mindig is nagy szíve volt. Imádja a gyerekeket és állatokat egyaránt.