A dél-karolinai Elloree városában, egy vidéki területen autózva egy házaspár észrevette, hogy egy kígyó kelt át az úton, és azonnal lelassított.
Pillanatokkal később a szemük sarkából látták, hogy egy pár fül áll ki az út menti fűből. A házaspár azonnal megálltak, és a tehetetlen teremtmény segítségére siettek.
Amikor odamentek hozzá, rájöttek, hogy egy mozdulatlan kiskutyáról van szó, aki úgy tűnt, már feladta a reményt.
Borzalmas állapotban volt; teljesen szőrtelen és rüh borította. A kölyök sovány teste olyan volt, mint a kő. Sürgős orvosi ellátásra volt szüksége. A család magához vette és elvitte az Orangeburg megyei állatfelügyeletre és menhelyre.
Miután a kölyökkutyát befogadták a dél-karolinai Greenville-ben található mentőközpontba, a személyzet úgy döntött, hogy Baby Thundernek nevezik el.
A személyzet kórházba vitte a kutyust, ahol súlyos rühességet diagnosztizáltak nála. Az állapota olyan rossz volt, hogy nem voltak biztosak benne, hogy túléli.
Baby Thundert kezelésben részesítették. Az orvosok az életéért küzdöttek, és sikerült stabilizálni az állapotát. Szerencsére a kiskutya harcos volt, és nem adta fel.
A kölyök túl gyenge volt a járáshoz, ezért legtöbbször kúszott. Westie, a nevelőotthon egyik kutyája elkezdett játszani Baby Thunderrel. Bár a kölyök félt és zavarodott volt, Westie megérezte, hogy támogatásra van szüksége, és elhatározta, hogy összebarátkozik vele. Kettten hamar legjobb barátokká váltak.
Amikor a kölyök teljesen egészséges lett, és visszanőtt a bundája, készen állt arra, hogy elkezdje keresni az embereit.
Egy csodálatos család fülig szerelmes lett belé, és megadta neki azt az otthont, amire mindig is vágyott. Vidám személyisége kibontakozott, és sok örömet hozott a családja életébe.
