Amikor egy új állat érkezik a családba, akkor a legtöbb esetben az édesapák azok, akik kifejezik nemtetszésüket. Később persze minden megváltozik: Az idő teltével az apukák is megszeretik az új kedvencet, sőt! Ők lesznek a legjobb barátok, akik mindent együtt csinálnak. Nos, az alábbi apákkal is pontosan ez történt…
Minden erejével tiltakozott az örökbe fogadás ellen, végül a legjobb barátok lettek.
“Pár héttel azután, hogy apa azt mondta: a kutya nem mehet fel a kanapéra.”
“Édesapám hallani sem akart egy új kutyáról. Pár nappal ezelőtt bementem a szobájába és ezt a képet találtam.”
Számtalanszor kijelentette, hogy nem akar kutyaszőrben és bűzben élni. Azóta rendszeresen így pihennek délután.
“Vagy az ipad, vagy a kutya… – mondta édesapám 1 hónappal ezelőtt.”
Eleinte még egy szobában sem volt hajlandó tartózkodni a kutyával, most meg… Nézzetek rájuk, imádni valóak!
“Édesapám volt az egyedüli, aki ellenezte az örökbe fogadást. Később a kutyánk eltűnt, de pár nap múlva apukám megtalálta őt és ezt a képet küldte nekünk. Sose láttam még ilyen boldognak.”
“Kezdetben azt mondta, hogy ha kutya kerül a házba, ő el fog költözni. Végül ez lett az eredmény!”
“Két héttel azután, hogy édesapám korrepetálást tartott nekünk a kutyák okozta bacilusok és bolhák veszélyeiről.”
“Nem akarok kutyát…mondta először. Aztán, hogy nem akar még egy kutyát…ma már pedig ő fontolgatja a harmadik kutyus örökbefogadását.”
Nem akart kutyát, mert azt mondta, hogy túl sok a baj vele. Ma már a pulóverébe rejtve viszi sétáltatni a kutyust, nehogy megfázzon a hidegben…
“Apukám ki nem állhatta a kutyákat. Legalábbis kezdetben, ma már minden ház körüli munkát együtt végeznek.”
“Kezdetben volt a ‘le a kanapéról szabály’. Aztán ezt váltotta a ‘le a hálószobai ágyról’ szabály. Ma már nem maradt több szabály, így mindennap együtt pihennek a hálószobában.”
“Ha kutyát hoztok a házba, az a Ti gondotok lesz, én hozzá se fogok érni… – mondta édesapám másfél héttel korábban.”
“Két és fél évvel korábban, kezdetben rejtegetnünk kellett a fiatal német juhászunkat a házban, nehogy apukám megtalálja és kirakja a szűrét. Mára természetesen legjobb barátok lettek, így a probléma tulajdonképpen megoldotta magát.”
“Nem vagyok egy kutyás típus, gyerekkorom óta ki nem állhatom őket… – rendben, apa…mi lenne, ha kedvelnéd is őket?!”
“Kezdetben nem hozta lázba a férjemet az új családtag gondolata, ma már attól tartok, hogy jobban szereti őt, mint engem.”
“Már az örökbefogadás gondolata is az őrületbe kergette őt annak idején. Ma, 15 évvel később elválaszthatatlan barátokká váltak.”
“Tisztán emlékszem még rá, amikor édesapám hosszú perceken át képes volt taglalni, mennyire ki nem állhatja a kutyákat. Azóta eltelt pár év, és a hogy a kép is mutatja…sok minden változott.”
“Mindent megtett, hogy lebeszéljen minket az örökbefogadásról. Manapság mindent megtesz, hogy ha csak pár percet is, de bohóckodhasson a kutyussal.”
