A pesterzsébeti temetőbe járók jól ismerték azt az öreg német juhászkutyát, aki mindig ugyanannak a fenyőfának a tövében feküdt.
Többen etették, itatták, ám hosszú évek során a kutya tényleges segítséget nem kapott. A látogatók azt gondolták, valamelyik temetőőré lehet. Az eb már teljesen megöregedett, megvakult, és megsüketült, már menni is alig tudott. Ekkor jutott eszébe egy állatbarátnak, hogy értesítse a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványt.
– Egyből a kutya segítségére siettünk. Mivel tudtuk róla, hogy nagyon fél, felkészültünk a befogására. Éppen aludt, amikor rátaláltunk. Mivel nem hall, nem ébredt fel ránk, és így pillanatok alatt rá tudtuk csatolni a pórázt. Csak akkor lepődtünk meg igazán, amikor a csipolvasónk csipet jelzett, ami szerencsére be is volt regisztrálva. Az önkénteseink gyorsan kinyomozták, hogy kik a kutya gazdái, akik négy éve keresték már az elveszett kedvencüket – meséli Újházi István, a német juhász fajtamentők egyik kurátora.
A vak kutyus a szimatukról ismerte fel a gazdikat, akik megdöbbenésükben el sem akarták hinni, hogy az ő kutyájuk került elő. Azt hitték, kedvencük már nem is él. A kétkedést aztán az öröm váltotta fel, azonban a négy év remeteélet megtette a hatását. Linda kutya napokig nem kommunikált, ám mára már újra elfogadja régi cimboráját, Lilikét, és a gazdáiban is egyre inkább megbízik.