A házaspár épp az otthonuk előtt beszélgetett, amikor egy bárány hangját hallották meg. Amikor közelebb értek, akkor rájöttek, hogy egyáltalán nem egy bárány adta ki a hangot. Kiderült, hogy a “bárány” valójában egy őzbébi, akinek segítségre volt szüksége.
A házaspár azonnal felhívta az állatorvost, aki megállapította, hogy az őzike anyukája valószínűleg elpusztult. Azonban túl fiatal volt ahhoz, hogy önálló legyen, ezért a pár úgy döntött, hogy saját maguk fognak gondoskodni az állatról.
A kicsit később Thornak nevezték el. Nem volt egyszerű feladatuk vele, ugyanis a feleség az első két hónapban kint aludt vele egy sátorban, hisz háromóránként kecsketejjel kellett etetni.
Bár Thor és a házaspár nagyon megkedvelték egymást, soha nem gondoltak arra, hogy házi kedvenc legyen belőle. Thor sosem volt bezárva, szabadon mehetett mindenhova. Mire 5 hónapos lett, már egyre többet volt távol, de mindig hazament egy kis üveg finom tejért.
Nagyon egyedi helyzetről van szó, és a megmentőinek önzetlenségének köszönhetően az őzike nemcsak életben maradt, de ő is élte azt az életet, amelyre született. Nem mindennap fordul elő, hogy valaki elhagyja meleg ágyát és kint alszik egy vadállattal, hogy biztonságban legyen.