A szerbiai Novi Beograd temetőjében egy német juhász gödröt ásott egyik sírra, úgy tűnt, mintha siratná gazdáját. Köztudott, hogy a kutyák nagyon ragaszkodnak az emberekhez, ha pedig hirtelen elszakadnak tőlük, az rendkívül megviselheti őket.
Gyakran látták a kutyát a temetőben ugyanannál a sírnál, így nem csoda, hogy azt gondolhatták az emberek, hogy elhunyt gazdáját gyászolja.
Az oknak azonban semmi köze nem volt a kutya és a sírban lévő ember közötti kapcsolathoz, hanem egy ugyanilyen erős kapcsolat miatt volt ott: az anyai szeretet miatt. Mivel a szegény négylábú vemhes volt, egy biztonságos helyet kellett találnia, ahol szülhet és később pedig meg kellett védenie kölykeit, így vonzotta a belgrádi Novi Beograd temető nyugalma.
A temetőben a kutya menedéket keresve lépett be, de nem talált kedvére valót, inkább saját lábával ásott egy odút, egy friss sír puha földjében. Amikor kiderült az ok, ami a sírhoz kapcsolta, Vesna Mihajloski mentő vette át a vezetést.
Először az anya, majd a kölykök bizalmát nyerte el. Az egész kutyás családot egy közeli állatmenhelyre vitték, ahol élelmet és nyugodt pihenőhelyet kaptak. Miután a kicsik is megkapták a szükséges oltásokat, mindannyian egy szerető családra találtak!
