A kóbor anyakutya törött lábakkal kétségbeesetten várta, hogy valaki segítsen neki és kölykeinek

Amikor életmentésről van szó, akkor bár próbálunk mindent megtenni, mégsem mindig elég. Mindenki megteszi amit csak tud, a rendelkezésre álló erőforrásokkal, azonban sajnos sokszor hiába. Ennek ellenére mindig arra kell törekedni, hogy a bajbajutott állat végül megkapja amit érdemel; egy boldog életet.

Ezt az édes kóbor kutyát nemrég találták Egyiptomban. A férfi, aki nem sétált el mellette, hanem segíteni akart rajta, Ahmed Abdelhamid volt.

Odament az anyakutyához, és azonnal észrevette rossz állapotát. Valami nem stimmelt a külsejével, és több sebe is volt. Mindezek ellenére továbbra is szoptatta édes kölykeit. Ő volt az erő, a küzdelem és a remény szimbóluma, amit Ahmed soha nem fog elfelejteni.

Amikor megpróbálta felkapni és elvinni a kölykeit, valami ijesztő dolgot vett észre. A kutya szájában kitörtek a fogak, ki tudja, mitől. Aztán ahogy végignézett a testén, több sebet vett észre a háta mentén, egészen a lábaihoz érve: azok már egy ideje eltörtek, és a csont már gyógyulóban volt.

Kölykei összesen tízen voltak, de nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy közülük négyen már nem éltek. E nagy veszteség ellenére anyjuk továbbra is támogatta a többi hatot azzal a kevés erővel, amivel rendelkezett. Most azzal a néhány csepp tejjel küzdöttek, ami még megmaradt.

Ahmed segítsége sikerrel járt, minden nap elment a kutyához, ételt, vizet, gyógyszert vitt neki a sebeire. És most az eredmény csodálatos: végül felállt, a kutyusai jobban vannak, és az élet már sokkal egyszerűbb számukra.