Az állatmentők információt kaptak egy anyakutyáról, aki a kölykével próbál segítséget kérni. Az állatmentők azonnal elindultak, hogy segítséget nyújtsanak. Amikor rátaláltak az anyakutya egyáltalán nem félt, sőt, örült az embereknek. Bár az ételt kicsit nehezen fogadta el, végül megette, mert már egy ideje éhezett.
Ezután megpillanthatták a kölyköket. Úgy tűnt, hogy nincsenek jól, és azonnal segítségre szorultak.
Észrevették, hogy egy kis póráz van az anyakutya nyakában, ami azt jelentette, hogy valószínűleg volt korábban gazdája, de elhagyták.
Miután látta, hogy a kicsinyei szörnyű állapotban vannak, elkezdte nyalogatni őket, és úgy nézett az emberekre, mintha könyörögne nekik, hogy tegyenek valamit. Sajnos az öt kiskutya közül négy elpusztult, és csak egynek sikerült épphogy túlélnie.
Anyjuk láthatóan kétségbeesett volt, próbálta felébreszteni őket, de hiába.
Az állatmentők hihetetlenül szomorúak voltak, hogy nem tudtak semmit sem tenni, hogy segítsenek. Magukkal vitték az anyakutyát és a kölyköket, bár tudták, hogy már nincs mit tenni.
Miután elvitték őket egy menhelyre, eltemették a négy kölyköt, és mindent megtettek, hogy segítsenek az anyának és utolsó életben maradt kicsinyének.
Másnap az állatmentők két új kölyökkutyát fogadtak be, akik elárvultak, és most szükségük volt valakire, aki gondoskodik róluk. Elvitték őket az anyakutyához, hátha ő segít.
Először kissé zavart volt, de örömmel fogadta őket, és hősies kutyaként ápolta őket.
Bár még eltart egy darabig, amíg elég idősek lesznek az örökbefogadáshoz, de nem kétséges, hogy mindannyian találnak majd egy szerető otthont otthont.