Pár napja Suzette Hall állatmentőt egy kétségbeesett helyi lakos hívta fel, miután észrevett egy kóbor kutyát, aki a háza előtti bokorban kereset menedéket, miután a családja kirakta őt az utcára.
Hall a megérkezése után beszélt a szomszédokkal, akik elárulták, hogy már többször próbálták elkapni a kutyát, de mindig sikertelenül. A kutya annyira félt az emberektől, hogy senkit nem engedett közel magához.
Hall tudta, hogy sietnie kell a mentéssel, hiszen vihar közeledett. Azonnal felállította a kutyacsapdát, amelyet finom falatokkal rakott teli, majd várt. Bár a kutya közeledni kezdett, mégis túl bátortalan volt ahhoz, hogy belépjen a ládába. Ezután Hall úgy döntött, hogy arrébb lép a ládától, amire a kutya váratlanul reagált.
A kóbor kutya Hall után szaladt, mintha tudta volna, hogy ő csak segíteni akar rajta. Hall hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor sikeresen befogta a kutyát.
Iris úgy aludt el, hogy a fejét az ülés kartámaszára hajtotta, mancsait pedig imapózban összekulcsolta, mintha így fejezné ki, hogy mennyire hálás a segítségért.
Iris imái meghallgatásra találtak, amikor Hall megmentette őt. A kutya az állatklinikán találkozott új barátaival, ahol kiderült, hogy teljesen egészséges. Hamarosan ideiglenes gazdikhoz kerül, ahol végre először tapasztalhatja meg az igazi szeretetet és gondoskodást.