Egy nap, amikor a házban járkált, egy jószívű asszony meglátott egy kutyát a lakás előterének bejáratánál ülni. Megpróbálta elcsalni, de a kutya nem akart elmozdulni arról a helyről, mintha várna valakire.
Még mindig ott volt, amikor a nő másnap visszatért. Abban a pillanatban rájött, hogy ez a kutya elhagyatott, és még mindig abban reménykedik, hogy a gazdája visszatér érte.
Megpróbálta megsimogatni és enni adni neki, hogy jobban érezze magát, de mindez hiába. Ez a kutya tele volt szomorúsággal, mert olyan régóta nem látta azt, akit a legjobban szeretett.
A kedves asszony nem akarta otthagyni, ezért segítséget kért. Amikor az állatmentők megérkeztek, sikerült elnyerniük a kutya bizalmát, és elvitték az autóhoz. Egész úton sírt, mert nem hagyták, hogy megvárja a gazdáját.
Amikor az állatorvoshoz értek, sikerült egy kicsit megnyugodnia, de a szeme még mindig nedves volt a szomorúságtól. Az orvos megállapította, hogy kiszáradt és alultáplált, de ezen kívül más komolyabb egészségügyi problémája nem volt.
Amikor Hilly, ahogy ideiglenes gazdája nevezte, hazaérkezett, még szomorú és kissé elveszett volt, mert hirtelen egy ismeretlen környezetben találta magát.
Hilly azonban napról napra jobban érezte magát, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Ez leginkább ideiglenes gazdája hatalmas szeretetének, és az ő kutyusával való barátságának is az eredménye.
Apránként elkezdte kinyitni a szívét és mindannyian egy nagy család lettek, ami miatt Hilly nem is lehetne boldogabb.