Sajnos az állatmentők már hozzászoktak a rossz körülmények között elhagyott állatok látványához. De semmi sem tudta volna felkészíteni őket arra, amit látni fognak.
Miközben a szakadó esőben autóztak, megláttak egy állatot, de a távolból nem tudták megállapítani, hogy mi az, tekintve, hogy milyen szörnyű állapotban van. Amikor kicsit közelebb értek, megdöbbenve vették észre, hogy egy kutya volt.
Ez a szerencsétlen teremtés annyira koszos volt, hogy nehéz volt elhinni, hogy a sok szőr alatt egy kutya bújik meg. Bár nagyon éhes volt, és segítségre szorult, félelmében elszaladt, amikor meglátta őket. Ők azonban nem akartak lemondani erről a kutyáról, ezért úgy döntöttek, hogy követik.
Sokáig követték a kutyát, amíg egy elhagyatott iskola bejáratához nem értek. Amikor beléptek az iskola udvarára, egy bokrokkal fedett sarokban fekve találták. Az egyik állatmentő a karjaiba vette, és elindultak vele az új életbe.
Amint hazaértek, egy száraz törülközővel felitatták a testén lévő összes esővizet, hogy sikeresen elkezdhessék az ápolást. Amikor végre megszáradt, eltávolították a hosszú, sáros bundát, és végre megmutatta gyönyörű arcát.
Néhány nap múlva, egy reggel egy új kutya ébredt fel. Mindenki felé megnyílt, barátságosabb volt, mint valaha, és nem tudta megállni, hogy ne ugráljon megmentői körül, mintha meg akarná köszönni nekik mindazt, amit érte tettek.
Hat héttel később teljesen felépült, és nagyon szép új bundát öltött magára. Lenyűgözően nézett ki, de ami a legfontosabb, olyan pozitív energiát sugárzott, amelynek senki sem tudott ellenállni.
Végül a saját erejéből és néhány jó lélek segítségével legyőzte minden betegségét és küzdelmét, és a legboldogabb kutya lett.