Leo, a kedves kis kutyus is megtapasztalta az elhagyatottság érzését. Az egész világa megváltozott, miután kidobták egy lakatlan területen. Kénytelen volt a lehető legjobban megküzdeni a túlélésért. A kutyus magányosnak és rémültnek érezte magát, amíg egy jó ember meg nem találta és reményt nem adott neki.
Egy férfi, aki kerékpározni ment arrafelé, elszomorodott, miután egy kis elhagyott kutyára bukkant. Két hónapon keresztül folyamatosan látogatta és ételt vitt neki. A kutyus megérezte, hogy a férfi jó ember, és ők ketten jó barátok lettek.
A kutyus minden alkalommal ugyanott várta barátját az út szélén, és mosolygós arccal, farkcsóválva üdvözölte.
Az együttérző ember segíteni akart a kutyán, és felvette a kapcsolatot egy kutyamentő szervezettel. Beszélt nekik az elhagyott kutyáról, és megkérte őket, hogy fogadják be. Amint megérkeztek, meglátták a kutyust. A megszokott helyén várakozott.
Az állatmentő adott neki egy kis finomságot, és gyengéden megsimogatta. Bár a kutyus kicsit tétova volt, az állatmentőnek sikerült pórázt kötnie a kutyus nyakára, és betenni egy ládába, majd egy állatorvoshoz vitték, ahol alaposan kivizsgálták.
Néhány héttel később Leo készen állt arra, hogy szerető otthonba kerüljön. Nem kellett sokáig várnia, és hamarosan megtalálta gazdáit, akik el voltak bűvölve tőle.
Miután beköltözött új otthonába, a kutyus kissé félénk volt. A családja rengeteg szeretetet adott neki, és mindent megtettek, hogy jól érezze magát. Amint rájött, mennyire imádja őt a családja, a szemei ragyogóbbak lettek, mint valaha.