A mamakutya a feladás határán volt. Ő és a kicsinyei egy elhagyatott ház közelében éltek, fedél nélkül a fejük felett. A bundájuk teljesen átázott az esőtől, a kicsik pedig hangosan sírtak, mert ki voltak téve a fagyos időjárásnak.
Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a kölykök nem voltak több mint háromhetesek.
Napokig bolyongott az udvaron, és minden ehetőt keresett, hogy megtöltse éhes gyomrát. Minden egyes nappal egyre soványabb lett, és a tejének mennyisége is fogytán volt.
Aztán az alagút végén új remény támadt!
Egy járókelő tájékoztatott egy helyi állatmentőt a kutyák helyzetéről. Szerencsére a kedves férfi azonnal akcióba lendült, és a helyszínre hajtott. Amikor végül megtalálta a kutyákat, megszakadt a szíve.
Ott volt egy egész család egy sáros kertben, amely még mindig kétségbeesetten segítségért kiáltott. A jó hír az volt – az elhagyatott ház korábban agyaggyár volt, így a férfi kreatív lett. Egy régi agyagedényből épített a kutyáknak ideiglenes menedéket.
Alig néhány perc elteltével az egész család biztonságos helyet kapott, megtöltve egy kényelmes takaróval és némi élelemmel. Sajnos a mama még mindig eléggé meg volt ijedve, és elutasított minden kapcsolatot.
A férfi tudta, hogy ez az ideiglenes menedék nem sokáig lehet biztonságos, de megvárta, amíg az anyukájuk végre megbarátkozik vele. Szerencsére három hét múlva ez be is következett!
A családot biztonságban elszállították az elhagyott agyaggyár udvaráról a megmentő otthonába. Ő és családja nyitott szívvel fogadta a négylábú szépségeket, és lakhelyet kínált nekik.
Végre megszabadultak minden félelemtől, és távol a holnap bizonytalanságától, a kölykök és anyukájuk megtalálták örök otthonukat.