Ez egy átlagos nap volt ennek a kerékpárosnak, aki éppen élvezte az erdőben való tekerést, amikor hirtelen észrevette, hogy egy kis kölyökkutya keresztezi az útját.
Azonnal megállt a biciklijével, és odament, hogy megnézze. A kiskutya olyan kicsi volt, és azt sem tudta, hol van. Kétségbeesetten segítségre szorult. A férfi nem ülhetett tétlenül. Rájött, hogy a segítségnyújtás az egyetlen lehetőség, ezért elkezdett egy terven gondolkodni.
A férfi úgy becsülte, hogy a kiskutya nem lehetett több mint egy hónapos. Azt gyanította, hogy ez a szegény baba valahogy elszakadt az anyjától, vagy ott dobták ki.
Becsomagolta egy kis takaróba, és a kölyök egyszerűen elaludt. Mivel a kiskutya nem volt nagyobb, mint egy Coca-Cola palack, úgy döntött, hogy elnevezi Colának.
Most már csak el kellett juttatnia egy állatklinikára. Betette egy kis dobozba, amely a kerékpárja elején volt, és feltérképezte az úticélját.
Amikor eljött az indulás ideje, beugrott az új és kényelmes táskájába.
A férfi előkészítette az összes szükséges ellátmányt, amire Colának szüksége lesz az útjuk során, majd együtt elindultak.
Amikor megpihentek, az új gazdája felállított egy sátrat, és abban aludtak. A kiskutya mindig egy kicsit huncut volt, és korán felébresztette. Cola gazdája vett neki néhány játékot, hogy játszhasson velük, amikor kempingeztek. Annyira szerette, hogy most már nehéz őt a játékai nélkül látni.
Miközben annyit kirándultak, az idő csak úgy repült, és Cola egy hónap alatt nagyon sokat nőtt és oltásokra volt szüksége. Az állatorvosok elmondták a férfinak, hogy a kutyája nagyon nyugodt és bátor volt az egész folyamat alatt.
Miután végeztek, a férfi és Cola ismét elindult egy csodálatos új kalandra.
