Matthew közel két hete tűnt el. Azután hagyta el feldúltan a tábort, hogy néhány táborozó tréfából elhitette vele: kígyók vannak a sátrában.
Mérgesen indult el, hogy lenyugodjon, ám megcsúszott egy meredek lejtőn, beverte a fejét, és elvesztette az eszméletét.
Amikor magához tért, fogalma sem volt, hol van. Aztán arra lett figyelmes, hogy egy medvebocs az arcát szimatolja.
Matthew először pánikba esett, mert azt hitte, az anyamedve a közelben lehet. Hátrált, és elbújt, de órák teltek el, és egyetlen felnőtt medve sem jelent meg. Ekkor döbbent rá, hogy a bocs is eltévedt.
A következő napokban együtt bolyongtak az erdőben. Matthew nem volt gyakorlott túlélő, de annyira értett hozzá, hogy egy ideig életben maradjon. Egy kihegyezett faággal időnként halat fogott a patakból, amelyből saját magát és a medvebocsot is etette.
Éjszakánként a bocs szorosan mellé bújt, hogy együtt melegedjenek.
Amikor azonban ránagyítottak a felvételre, rájöttek, hogy valójában egy medvebocs kíséri.
A mentőcsapat végül bemérte a helyzetüket, rátalált a kiszáradt és legyengült Matthew-ra, akit helikopterrel kórházba szállítottak. A medvebocsot biztonságban egy vadállat-rehabilitációs központba vitték.
Matthew azt mondta, hogy amint felépül, az első dolga lesz meglátogatni a kis bocsot.
Egyedül ment be az erdőbe, de végül azért élte túl, mert egy másik elveszett lélek talált rá először.
