Egy tokiói menhelyre olyan kutya került be, aki borzalmas állapotban volt. A menhely dolgozói behívtak magukhoz egy kutyaápolókból álló önkéntes csapatot, hogy segítsenek nekik a kutyussal kapcsolatban. Amikor kiérkeztek a helyszínre, nem jutottak szóhoz.
A kutya bundája annyira összeállt, hogy lehetetlenség volt megmondani a fajtáját. Még az arcát és a teste körvonalait se lehetett látni.
Koszos és kócos bundája már berasztásodott, a hátsó lábainál található szőr pedig olyan kemény volt, mint egy kő. Senki nem tudta megmondani mióta lehet ilyen állapotban, de azt biztos, hogy nem kevés ideje.
Eleinte nagyon nyugtalan volt, de az idő elteltével kezdett megbarátkozni az új környezettel és az emberekkel is. Pár óra múlva már kíváncsian szaglászta a körülötte lévőket. Bár eddig kegyetlenül bántak vele, ez nem befolyásolta a barátságos temperamentumát.
A menhelyen mindenki segíteni akart neki. Végül elkezdték a műveletet, ami egy kiadós borotválkozással kezdődött.
Elkezdték óvatosan levágni a szőrcsomókat először az arca körül, később pedig a testéről.
Miután eltávolítottak egy nagyobb szőrcsomót, felfedték a kutyus aprócska nyakát. Ezután viszont a borotva se segíthetett, a kutya bundája nagyon kemény volt. Az egyik nő egy kertész ollót ragadt meg és ennek segítségével a nehéz, vastag kabátot lassan és óvatosan levágták.
A kutyáról csak ezután lehetett megmondani a fajtáját: kiderült, hogy ő egy tündéri uszkár.
Miután megszabadult a bundájától, örömteli ugrálásba kezdett. Később a menhely dolgozói elnevezték őt Gintának ( japánul ezüst fű a jelentése) a szőrzete alapján.
Gintának évekig kellett nyomorúságban és hanyagságban élnie. Sajnos nagyon sok ember nem veszi azt figyelembe, hogy a kutyák is élőlények és nekik is vannak érzelmeik, fájdalmaik. Reméljük Ginta talál magának egy olyan családot ahol megbecsülik és a legfontosabb: ahol szeretik.