Szívszorító beszélgetés került elő a Twitterről, amelyben egy állatorvos arról számol be, hogyan reagálnak a kedvencek, amikor gazdáik magukra hagyják őket a rendelőben.
Jessi Dietrich a Twitteren osztott meg egy beszélgetést az állatorvosával, aki elárulta, mi a legnehezebb dolog, amivel találkozik munkája során. A válsz pedig igen felkavaró, de tanulságos.
Jessi az alábbiakat tweetelte: „Megkérdeztem az állatorvosom, mi a munkája legnehezebb része, és azt válaszolta, az, amikor el kell altatnia egy állatot. A gazdik 90%-a ugyanis nem akarja végignézni, ezért magára hagyja kedvencét. Az állatok az utolsó másodpercekben is a gazdi arcát keresik, és neki kell megnyugtatnia őket. Ez teljesen kiborítja.”
Asked my vet what the hardest part was about his job &he said when he has to put an animal down 90% of owners don’t actually want to be in the room when he injects them so the animal’s last moments are usually them frantically looking around for their owners &tbh that broke me
— jessi dietrich (@jessi_dietrich) 2018. július 27.
„Pont ezért, ha eljön az ideje, biztosan ott leszek az én Rickem mellett az összes buta játékával együtt, hogy álomba ringassam – akármilyen zavarban is leszek. Nem akartam összetörni a szíveteket, csak fel akartam hívni a figyelmet erre a fontos dologra!” – teszi hozzá Jessi.
Más állatorvosok is reagáltak a bejegyzésre, és állítják, a gazdik általában megnyugtatják az állatokat, és megvárják, míg elalszanak. Alig 20% az, aki még a beavatkozás előtt elhagyja a rendelőt.
A Hillcrest Állatkorház egyik orvosa is írt egy bejegyzést Facebookon a témával kapcsolatban, és ő is csak megerősíteni tudja, hogy nagyon fontos a gazdik támogatása az utolsó pillanatokban.
„Ha van háziállatod, nagy valószínűséggel előbb fog eltávozni az élők sorából, mint te. Szóval, ha arra kerül a sor, hogy elviszed állatorvoshoz, hogy fájdalommentesen elaltassa a legyengült, beteg vagy öreg kutyádat-macskádat, szeretném, ha megértenél valamit. Mindig is te voltál a mindene, az élete értelme! Lehet, neked csak az életed egy része volt ő, de tudnod kell, hogy neki te voltál a családja! Mindig is borzasztó nehéz lesz meghozni a döntést, hogy hagyjuk elmenni, ebben nincs vita, de könyörgöm, ne hagyd magára szerencsétlent!
Te sem szeretnél úgy eltávozni, hogy idegenek vesznek körül egy olyan helyen, amit nem ismersz, nem szeretsz. Sokan nem tudjátok, hogy az utolsó pillanatig keres titeket, amikor elhagyjátok.
Minden egyes arcban, aki körülötte áll, a te arcodat keresi. Azt, akit feltétel nélkül szeret. Nem érti, miért hagyod őt cserben, amikor beteg, fáradt, fél, és meg kéne nyugtatnod. Ne légy gyáva, mert úgy gondolod, ez túl nehéz neked. Gondold el, mit érezhet szegény, amikor én nyugtatgatom, és próbálom megmagyarázni neki, mi történik vele, miért hagytad magára.
– egy fáradt, összetört szívű állatorvos”