A kutyák hűsége gazdáik ffelé hihetetlen; olyan szeretetről tesznek tanúbizonyságot, amely még a halálon is túlmutat. Branco az élő bizonyíték erre, hiszen három évvel ezelőtt elhunyt a gazdája, Ademar Seidel.
Azóta a tizenöt éves kutyus rituáléja, hogy minden nap meglátogatja a sírját.
A helyieket lenyűgözi a kutya hűsége, aki a gazda temetésének hete óta rendszeresen jár a temetőbe, ahol csendben figyeli a férfi fényképét.
Lígia Schossler, Ademar lánya elmondta, hogy Branco kiskutyaként került apja életébe. A háziállat egy szomszéd ajándéka volt, mivel az ő kiskutyája szült, és Branco az alom része volt. Mióta Branco megérkezett a házhoz, nagyon ragaszkodott Ademarhoz.
A földeken dolgozva Ademar társa Branco volt, aki mindig elkísérte őt a szántáson, bármilyen időjárás is volt. A kiskutya igyekezett gazdája mellett lenni a nehéz munka során.
Amikor Ademar meghalt, a családja észrevette, hogy Branco depressziós. Nem volt hajlandó enni, szomorú és levert lett, és a sarkokba bújt.
Branco szomorúsága miatt aggódva a család kereste a módját, hogyan segíthetnének a kisállatnak leküzdeni a fájdalmát. Ekkor történt, hogy Lígia férje, aki szintén gazdálkodó, meghívta őt, hogy kísérje el a szántáson, abban a reményben, hogy felvidítja.
Mindenki örömére Branco fokozatosan visszanyerte jókedvét és életkedvét!
A család nagyon boldog, hogy Branco ennyire szereti Ademart. Rájöttek, hogy a kutyát nagyon szerette és gondozta a gazda, és most még inkább, mint valaha, megpróbálják ugyanezt a szeretetet nyújtani a háziállatnak, aki ilyen hűséget tanúsított elhunyt gazdája iránt.