Roger és Francois két hajléktalan férfi, akik Dél-Afrika utcáin élnek. Legnagyobb boldogságuk és kincsük a kutyáik, akikről mindig igyekeznek gondoskodni, gyakran a kutyáknak adják a maradék ételüket is. Szinte biztosak vagyunk abban, hogy ők közelebb állnak a kutyáikhoz, mint bárki más. A kutyák semmiből sem szenvednek hiányt, a férfiak pedig imádják őket, nem tudják nélkülük elképzelni az életüket.
Egy nap amikor a vírus miatt lezárást rendeltek el, a két férfit egy ideiglenes lakhelyre szállították, ahova sajnos kutyákat nem engedtek be. A férfiak azonban nem mondtak le kutyájukról, sokáig küzdöttek, hogy megoldják a kutyák elhelyezését. Szerencsére egy menhely hallott a problémáról és szívesen befogadták a két kutyát. Francois és Roger nagyon hálásak voltak, de azt már nem tudták, hogyan fogják kibírni a karantént szeretett kutyájuk nélkül.
Szerencsére a találkozás hamarabb összejött, mint az várták. Néhány nap elteltével Francois nem bírta már, hogy ezeket a zavaros időket kutyája, Sárkány nélkül töltse, így más szállást keresett, amely lehetővé tenné, hogy Sárkány nála maradjon. Sikerült is találnia egy megfelelő szállást.
A menhely gondozásában eltöltött 12 nap után Sárkány újra találkozott Francois-al. Sárkány egyenesen az apjához rohant, és azonnal hasvakarást követelt.
Roger is hasonlóan érzett Max nélkül. Így egy hónap elteltével ő is talált egy másik szállást, ahol együtt lehet kutyusával. Az újra találkozás pedig nagyon megható volt mindenki számára!
Mindkét férfi nehéz helyzetbe került, de meg se fordult a fejükben az, hogy lemondjanak kutyájukról! Mindent megtettek azért, hogy újra együtt lehessenek. Sokan példát vehetnének ezekről a férfiakról!