Donna Lochmann állatmentő egy nap hívást kapott, és a hívó azt állította, hogy az elmúlt napokban többször is járt ezen az úton, és minden egyes alkalommal látott az út szélén egy kutyát.
Amikor azonban Lochmann megérkezett, nem vette észre a kutyát. Úgy döntött, hogy marad egy kicsit és vár, majd hirtelen furcsa hangokat hallott egy szemétkupacból.
Miután megközelítette, észrevett egy imádnivaló kis arcocskát a szemétkupacon, amely kíváncsian nézett rá. Nem akarta elijeszteni, ezért óvatosan közelített felé, majd finom étellel kínálta meg.
A később Gibson névre keresztelt kutya azonban nem volt hajlandó elfogadni az ételt, de megengedte Lochmannak, hogy megsimogassa, ami tökéletes alkalmat adott neki, hogy a pórázt a feje köré csúsztassa. Bár kellett egy kis idő, mire összeszedte a bátorságát, hogy felálljon, és bemenjen vele az autójába, Gibson pontosan ezt tette.
Ezután a menhelyen egy meleg fürdőt és finom ételeket kapott, amelynek nagyon megörült! Szerencsére, mivel olyan imádnivaló és jó fiú volt, egy kutyabarát ember felfigyelt rá, és felajánlott neki egy meleg és gondoskodó ideiglenes otthont.
Gibson azonnal berendezkedett új otthonában, és készen állt arra, hogy elkezdje élete új fejezetét.