Amint egy férfi és egy nő észrevette a kerítéshez kötözött, rémült kiskutyát, azonnal a kiszabadítására siettek.
A szívük megszakadt, miután ránéztek a kutyára, és látták, hogy a szeme tele van szívfájdalommal és bánattal. A férfi megsimogatta, de a kutya a félelemtől lefagyott.
Miután kioldották a kötelet a nő megölelte, és azt mondta neki, hogy most már biztonságban van. A kutya, akit később Copornak neveztek el, úgy tűnt, jobban bízik a nőkben, mint a férfiakban.
Amikor Coport megmentői elvitték egy klinikára, a kutyus nem tudta abbahagyni a sírást. Bár a nő próbálta megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, a kutyus szeme tele volt félelemmel. Copornak a klinikán kellett maradnia, ahol a legjobb ellátásban részesülhetett.
Copor nem szeretett új emberekkel találkozni. A kutyus minden alkalommal pánikba esett, amikor valaki közeledett hozzá, és megmentői azon tűnődtek, hogy vajon képes lesz-e valaha is újra bízni az emberekben.
A kutya gondozói szeretettel bántak vele, és megígérték neki, hogy egy nap megtalálja a boldogságot.
Copor egyik megmentője meglátogatta, és gyakran elvitte sétálni. A nő a karjaiban tartotta, és szeretettel árasztotta el. Minden félelmét el akarta űzni. Amikor a nő megölelte, Copor csóválta a farkát.
A szeretetnek és a támogatásnak köszönhetően, amelyet a kutya megmentője és gondozói nyújtottak neki, Copor úgy döntött, hogy harcolni fog, és elindult a gyógyulás útján.
Apránként kezdtek eltűnni a félelmei, és Copor egyre magabiztosabban sétált. A szemei reményteljessé váltak. Négy héttel a megmentése után a kutyus már nem félt, amikor az emberek megpróbálták megsimogatni.
Valahányszor új emberrel találkozott, Copor ugrálni kezdett örömében. Reméljük, hogy talál egy csodálatos családot, akik elkényeztetik szeretettel, és megadják neki azt a csodálatos otthont, amit megérdemel.