Luida élete nagy részét a rászoruló állatok segítésével töltötte, és a kóbor kutyák különleges helyet foglalnak el a szívében. Ezúttal sem okozott csalódást, amikor meglátott egy videót négy kölyökkutyáról, akik egy betonlap alatt éltek. Miután megnézte a videót, azonnal felhívta kollégáját, hogy segítsen neki a mentőakcióban.
Aznap rengeteg időt töltöttek azzal, hogy a város összes ilyen helyszínét átkutatták, de nem találták a helyet. Amikor már azt hitték, hogy minden hiába, hangokat hallottak az egyik födém alól.
Talált egy kis repedést a födém és a föld között, és azonnal lehajolt, hogy megnézze, hol vannak a kölykök. Ő és a kollégája először nem tudták elérni őket, ezért úgy döntöttek, hogy megvárják, hátha legalább az egyik kutya előmerészkedik a lyukból.
Néhány pillanat múlva ez végre megtörtént. Az egyik kis kutyus összeszedte a bátorságát, és kiment a napfényre, Luida pedig azonnal a karjába vette. Nem nagyon ellenkezett, így gond nélkül sikerült betenniük a ketrecbe.
A többi kiskutyának esze ágában sem volt, hogy kimásszon, ami a két állatmentőnek nagyon gyanus volt. Végül kutyakajával sikerült előcsalogatni mindannyiukat. Amikor indulni akartak, Luida még visszament, hogy jobban megértse mi az, ami miatt nem akartak előbújni a kiskutyák.
Luida ekkor észrevett egy mozdulatlan kiskutyát, aki sajnos már nem élt. Rádöbbent, hogy a kölykök a testvérük miatt nem akartak előjönni, nem akarták magukra hagyni mozdulatlan társukat.
Luida azonban soha nem tudta kiverni a fejéből annak a szegény kiskutyának a képét, akit abban a lyukban látott magatehetetlenül feküdni. Ezért elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy megmentse ezeket a megmaradt kiskutyákat egy ilyen sorstól.
Az állatorvosok részletes vizsgálat után megállapították, hogy parvovírusos bélgyulladásról van szó. Reméljük, hogy minden jól végződött, és ezek a bátor kis harcosok megtalálták az utat az új, boldogabb életükbe. Ez a legkevesebb, amit megérdemelnek mindazok után, amin keresztülmentek.