Az élet tele van meglepetésekkel és sohasem tudhatod, hogy a következő percben mi fog történni. Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy készen állsz minden lehetőségre, hiszen mindig történhet olyan, amit egyszerűen el sem tudsz képzelni.
Három észt gátmunkásnak, Rando Kartsepp-nek, Robin Sillamäe-nek és Erki Väli-nek teljesen normálisan indult a napjuk, mígnem felfigyeltek valamire egy befagyott folyóban. Egy kutya volt, aki tehetetlenül küszködött a jeges vízben.
A jószívű férfiak gondolkodás nélkül rohantak a folyóhoz, hogy megmentség a szegény állatot. Gyorsan kimentették a folyóból és vastag takaróba tekerték, így addig nem is volt lehetőségük jobban megfigyelni őt. Nagy kutya volt, átható sárga szemekkel, szép megjelenéssel. Nyilvánvalóan a vastag szőrzet segített neki abban, hogy olyan sokáig túlélje a fagyos vízben.
A kutya azonban reszketett és rossz állapotban volt. A fulladást ugyan túlélte, de a fagyos víz miatt a hőmérséklete túl alacsonyra esett és így a hipotermia veszélyével kellett szembenéznie.
Tudván, hogy az állatnak még mindig segítségre van szüksége, a férfiak ismét abbahagyták a munkát, hogy elvigyék őt az állatorvosi rendelőbe, hogy megfelelő ellátást kapjon.
Miután a remegő kutyát betették a kisteherautójukba, a munkások felhívták a helyi állatkórházat és azt az utasítást kapták, hogy a lehető leghamarabb vigyék oda a kutyát. Ezalatt a kutya útközben elaludt, még a fejét is az egyik férfi ölébe hajtotta.
Amint beértek a kórházba, az orvosok már vártak rájuk. Ekkor merült fel a probléma, ami nem az egészségéhez kapcsolódott.
Az állatorvosok nem tudták beazonosítani a kutya fajtáját, ezért úgy döntöttek, hogy felhívnak egy helyi vadászt, aki pontosan tudta, mivel van dolga. Kiderült, hogy a bajbajutott állat nem kutya, hanem valójában farkas.
A munkásokat és az állatorvosokat is meglepte a vadász megerősítése. Ám mindannyian tudták, hogy a kutya kivételes a megjelenése miatt, de egyikük sem gyanította, hogy farkas. Főleg a munkások, hiszen ők póráz nélkül tartották a farkast az autóban, a farkas pedig ha akarta volna, könnyen bánthatta volna őket.
Szerencsére a farkas nagyon engedelmes volt. Talán csak túl fáradt volt, vagy talán tudatában volt annak, hogy ezek a férfiak megmentették az életét. Azonban a nyugalom nyilván nem tartott sokáig.
Miután a farkas visszanyerte erejét, már agresszívabb lett, így az állatorvosoknak ketrecbe kellett helyezniük mindenki biztonsága érdekében, beleértve magát a farkast is.
Végül, amikor a farkas teljesen felépült, úgy döntöttek, hogy visszaengedik őt a vadonba- ahová tartozik. Annak érdekében, hogy hogy a farkas hosszú ideig biztonságban maradjon, GPS- nyakörvvel szerelték fel, hogy nyomon követhessék.
Abban a pillanatban , amikor a farkas kiszabadult a ketrecből, villámgyorsan futni kezdett és eltűnt a fehér mezőben. Kartsepp és a többi munkás férfi még egy utolsó búcsút vettek tőle, véget vetve felejthetetlen történetüknek.
Egy hónappal a megmentése után a farkast ismét tökéletes formában észlelték a vadonban, alig több mint 100kilométerre onnan, ahol elengedték és úgy tűnt, hogy nagyon jól érzi magát.