Pamela Underhill Karaz fotós egy vidéki birtokon él a new yorki Trenton Falls-ban. A környező erdők és mezők számtalan lehetőséget adnak neki arra, hogy a látványos vadvilágot fényképezze. A következő képei viszont egészen biztosan a legjobbak közül valók!
“Évek óta élnek körülöttünk sakálok. Szoktuk hallani is őket, főleg nyári estéken.” – mesélte Pamela. “A kocsibejárónk majdnem egy mérföld hosszú és 45 éves balzsamfenyők szegélyezik. Fotósként mindig fél szemmel a környezetet figyelem, hátha elkaphatok egy pillanatot. Így történt egyik reggel is, miközben kávéztam. Megláttam egy sakált, ahogyan a kocsibejárónkon megy. Elment a közepéig, majd körbenézett és úgy döntött, még egy kicsit tovább jön.”
“Megjelölte az összegyűjtött ágakat, innen tudtam, hogy hím sakálról van szó. Bement a fák közé, majd előugrott az udvaron. Körbenézett, szimatolt egy kicsit, majd észrevette a játékot az udvaron. Elindult felé, körbeszaglászta, aztán felvette és ledobta, újra megszimatolta.”
“Aztán csodálatos dolog történt. Újra felvette a játékot és elkezdte dobálni a levegőbe. Játszott vele, pont úgy, ahogy a kutyák szoktak. Legalább 10 percen át tartott ez, míg dobálta a játékot, már-már bukfencelt is vele. Aztán egyszer csak elvitte magával.”
Pamela kutyái gyakran elhagynak játékokat az udvaron és néhány eltűnt közülük az utóbbi időben. A fotós rájött, hogy valószínűleg a sakál volt, aki elvitte őket, tehát nem ez volt az első alkalom, hogy játszott velük.
“Csodálatos volt, ahogyan ez a sakál emlékeztetett arra, hogy minden állat, a vad- és a háziállat is szinte teljesen egyforma, nem sok különbség van köztük.” – mondta Pamela.
“Van egyéniségük, vannak érzéseik és mindent megtesznek a túlélés érdekében ebben a gyakran nagyon barátságtalan világban. Igazán nem sokban különböznek tőlünk.”
Hihetetlen látni, hogy a vadon élő állatok is szívesen csempésznek egy kis mókát a mindennapjaikba!
