Ismerjük a kutyánkat. Tudjuk, mi a kedvenc játéka, hova szeret menni sétálni és mi az a falat, amit soha nem utasítana vissza. De annyira mégsem ismerhetjük meg őt, mint amennyire egy másik kutya teszi.
Ha két eb találkozik, akkor egy nagyon egyedi módon térképezi fel egymást; nem, nem szaglás alapján, hanem a testbeszéd segítségével. Megfigyelik, hogyan mozog a farkuk, és ebből már tudják, mire számíthatnak. Összefoglaljuk, mit is jelentenek a farok különböző “állásai” – gyorstalpaló indul!
Ha egy kutyus így tartja a farkát, amikor egy másik ebbel találkozik, akkor azt akarja kifejezni, hogy ő a domináns, a főnök. Mintha csak ezt mondaná: „Hello, barátom, itt én vagyok az úr, ezt jól jegyezd meg!”
Ha ezt látjuk, akkor a kedvenc bizony fél.
Amikor az eb farka felfele áll, valamint a kutyus előre és hátra is csóválja, akkor valamiért hatni próbál rád.
Ez a póz a tökéletes érdektelenséget sugározza: a négylábú végtagjai egyenesek, a teste nyugodtságot, harmóniát sugároz.
Amikor a farka így lekonyul, a szája pedig nyitva van, akkor figyeljünk rá fokozottan, mert valamiféle veszélyt érzékel, és emiatt bizonytalan.
Ez a pozíció mindössze annyit jelent: etess meg!
A pozíció, ami a megalázkodást sugallja. A kutyusok akkor szokták felvenni ezt, amikor összefutnak egy olyan ebbel, akit maguknál dominánsabbnak éreznek. Ezt gondolhatják ilyenkor: „Hé, haver, te királyabb vagy nálam, tedd azt, amit szeretnél!”
Ha jobbra csóválja a farkát, akkor az eb boldog vagy izgatott.
Ha balra, akkor viszont valami baj van.
Bizonyára kevesen gondolták, hogy a farokcsóválás sebessége is jelentőséggel is bír. Ha a kutyus jobbra csóválja a farkát viszonylag nagy sebességgel, akkor a kutyus ismerős számára, és kedveli is.
Ha viszont a csóválás sebessége jócskán lelassul, akkor nem igazán szimpatikus számára az az eb, akivel találkozott.
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel is!