Mielőtt ez a jószívű nő meglátta volna a kiskutyákat az utcán, már sok mindenen mentek keresztül. Ezeket a szegény kicsiket, valamint az egész családjukat egy kegyetlen ember könyörtelenül kidobta.
Mivel mindannyian megijedtek, eltévedtek – az anya és a többi testvér az erdőbe menekült, míg ez a két csöppség a közeli épületek egyik bejáratánál talált menedéket.
Annyira megijedtek, hogy onnan nem akartak kijönni. Egész idő alatt egymás hátán feküdtek, hiszen csak egymásra számíthattak.
Az ott töltött három nap után azonban éhezni kezdtek, és ha életben akartak maradni, ki kellett jönniük élelmet keresni. Mindenkitől segítségért könyörögtek, de senki sem állt meg.
Amikor már kezdték elveszíteni a hitüket abban, hogy valaki valaha is megmenti őket, megjelent ez a nagyszerű nő, és újra mosolyt csalt az arcukra.
Apránként a nő képes volt elnyerni a bizalmukat – éppen eleget ahhoz, hogy becsalogassa őket az autójába, és hazavigye őket. Amikor megérkeztek, kényelmesen elhelyezte őket, és mindent biztosított nekik, amire szükségük volt.
Minden szeretet ellenére, amit ez a jószívű asszony adott nekik, a kölykök gyakran sírtak. A sebek, amelyeket az ejtett rajtuk, akiben a legjobban bíztak, olyan mélyek voltak, hogy nagyon sokáig tartott, amíg begyógyultak.
Szerencsére a nő segítségével, aki feltétel nélkül szerette őket, ennek a két kiskutyának sikerült elfelejteni a múltat és bátran léptek át egy új életbe. Egérke és Mókus gyönyörű kutyákká nőttek fel, akik csak szeretetet és pozitív energiát sugároztak.