Bár az állatmentők már hozzászoktak a borzalmas körülményekhez, azonban semmi sem készíthette fel őket arra, aminek aznap szemtanúi voltak.
Egy közeli erdőben sétáló kirándulók értesítették őket, hogy egy elhagyott anyakutyát találtak egy kis hordóban összegömbölyödve, aki nagyon rossz állapotban van. Amikor végre odaértek, a szívük meghasadt a látványtól, amit akkor találtak.
Amikor megközelítették az ösvény szélén hagyott konténert, egy anyakutyát láttak benne összegömbölyödve, karjában tartva szeretett kölykeit.
Bár nagyon meg volt ijedve, leginkább a szomorúságot látták a szemében, és erre jó oka volt. Miután a mentők közelebbről is belenéztek a hordóba, látták, hogy négy kölyke sajnos elhunyt.
Alig tudták visszatartani a könnyeiket, de gyorsan összeszedték magukat, és elhatározták, hogy mindent megtesznek a szegény anyakutyáért és a megmaradt hat kölykéért.
Az állatklinikára siettek, ahol az orvosok azonnal megállapították, hogy az anyakutya állapota kritikus. Kiszáradt és szülés utáni fertőzésben szenvedett.
A legrosszabb azonban az érzelmi állapota volt, amit legjobban a szeme tükrözött, amely mérhetetlen szomorúságot sugárzott. Szerencsére szeretett kicsinyei megadták neki a szükséges erőt, hogy mindezt túlélje.
Öt nap múlva az anyakutya végre felkelt az ágyból, és a klinikán mindenki úgy gondolta, hogy ez fordulópont volt, és hogy ettől a naptól kezdve minden jobb lesz. Sajnos még aznap szomorú hír érte őket.