Amikor Lucy, egy 9 éves kislány egy magatehetetlen szarkát talált a földön, nem is gondolta volna, hogy milyen kötelék alakul ki közöttük.
A Pie nevű madár mindössze hathetes volt, és kétségbeesetten gondozásra szorult. Lucy együttérző szíve arra késztette, hogy segítsen az állaton, ezért kukacokat gyűjtött, majd megetette a madarat.
Ezek a kukacok teljesen elnyerték a madár szívét, és most már a legjobb barátok Lucyval.
Ettől a naptól kezdve Pie gyakori látogatója lett Lucy házának. A köztük lévő kötelék minden egyes találkozással egyre erősebbé vált.
Lucy családja szívesen látta Pie-t otthonukban, és a szarka hamarosan otthonosan érezte magát, különösen a nappali fényeit élvezte. Pie-t gyakran lehetett ott találni, amint fél lábon állva, látszólag órákig meditált.
A napi rutin, amit Pie Lucyval és családjával kialakított, tele volt játékos és kedves pillanatokkal. Pie és Lucy együtt énekeltek dalokat, játszottak, és még virágpréseléssel is foglalkoztak.
Ahogy Pie idősebb lett, egyre ritkábban látogatott el a családhoz, és kezdte megszeretnj a vadon élő madarak életét.
Azonban az idő, amit Lucyval töltött, értékes maradt. Ez minden egyes látogatást különlegessé tett, és emlékeztette Lucy-t, hogy még mindig barátok.
Lucy nagyra értékelte ezeket az alkalmakat, mert megértette, hogy Pie vad természete azt jelenti, hogy saját életet kell élnie.