Egy kis barna kiskutya, aki egy szeméttelepen élt, pontosan tudja, milyen érzés szeretet nélkül élni. Mint minden más kóbor kutyának, neki sem volt kire támaszkodnia, és nap mint nap küzdött a túlélésért.
Sajnos a kiskutya a szeméttelepen töltötte napjait. Próbált maradékokat találni. Miután nem talált élelmet, szemeteszsákokat kezdett enni.
Szerencsére egy állatmentő arra járt és észrevette a zacskót majszoló kiskutyát. A kiskutya rémült volt, és nem tudta abbahagyni a remegést. Az állatmentő úgy döntött, hogy magával viszi és segít neki szerető otthont találni.
Remélte, hogy a kölyök megnyugszik, miután a többi mentett kutyával időt töltött.
Ez így is történt, hiszen a kutyák izgatottan üdvözölték őt, amitől egyre bátrabb lett. Egykor szomorú szemei most örömtől ragyogtak.
Gondozója elvitte őt új otthonába, és a családja abban a pillanatban beleszeretett, amikor meglátták. Megsimogatták, a kiskutya pedig túláradó boldogságban érezte magát. Végre megkapta azt a szerető otthont, amire mindig is vágyott.
A megmentője végül elbúcsúzott a kiskutyától, és boldog életet kívánt neki. A kiskutya megnyalta a kezét, mintha meg akarná köszönni, hogy megmentette az életét.