Egy nő egy reggel könnyekig meghatódott, amikor meglátott egy kóbor kutyát, aki az út melletti bokorban bújt el, hogy elrejtse egyetlen tulajdonát; a kölykeit.
Ez arra késztette, hogy azonnal segítséget hívjon, és a állatmentők hamarosan útra keltek.
A kutya egy bokorban feküdt, miközben összegömbölyödött testével védte szeretett kölykeit. Bár az arckifejezéséből nagy félelem olvasható volt, ezek a tapasztalt mentők azt is látták, hogy kétségbeesett, és segítséget akar.
Lassan közelítették meg őket, hogy ne zavarják meg az anyakutyát. Hoztak neki némi ennivalót is, mert tudták, hogy a mama nagyon éhes, tekintve, hogy egész idő alatt kölyköket szoptatott.
E kedvesség után a megmentőknek sikerült elnyernie a bizalmát, és az anya tekintete már nem volt olyan ijedt. Az egyik nő egyenként átadta a kiskutyákat a kolléganőjének, aki gondosan meleg takaróba csomagolta őket.
Amikor mind az öt kicsi biztonságban volt, gyengéden a karjába vette az anyát, hogy újra a kölykeivel lehessen. A dolgozók és az önkéntesek, akik gondoskodtak kis családról, gondoskodtak arról is, hogy a mama kutya ne maradjon le semmiről, és hogy minden feltétel adott legyen a kölykei felneveléséhez.
Az anyakutyának kicsit több időbe telt, de végül ő is megtalálta örök otthonát, ahol élete végéig boldog lehet. Ez a történet ismét megmutatta, hogy egyetlen apró jócselekedet néha teljesen megváltoztatja valaki életét – ebben az esetben egy egész családét.