Egy évvel ezelőtt Seneca Krueger pszichoterapeuta befogadta Zeldát, egy riadt és félénk kutyát. A nő elkötelezte magát a mentett kutyák befogadása mellett és segít nekik helyreállítani az emberekbe vetett bizalmukat, hogy később állandó otthonra tegyenek szert. Azonban Seneca sosem gondolta volna, hogy ez a kicsi Zelda megtenne bármit azért, hogy visszatérjen hozzá.
Eddig nagyjából 30 kutyáról gondoskodott a nő, de Zelda egy kicsit nehezebb eset volt számára. Szorongás ellenni gyógyszert kellett szednie és össze vissza sétálgatott egész nap, vagy pedig bujkált.
Amikor látta a hölgy, hogy magabiztosabbnak érzi magát, amikor pórázon van, így apránként ugyan, de nyugodtabb és nyitottabb lett.
“Amikor otthon voltam , ragaszkodott hozzám. A kéthetes pórázos edzés alatt a szorongásgátló gyógyszereiről leszoktattam és már a járkálása is csökkent. Arra is hajlandó volt, hogy rövid ideig nem bújt el.” -mondta Seneca.
Senecával, családjával és még két másik kutyával töltött két hónap után a kutya végre megcsóválta a farkát, 4 hónap után elkezdett játszani és ugatni, bár néha megijedt a furcsa zajoktól vagy a látogatóktól, de a nő tudta, hogy hatalmas áttörést értek el és tudta, hogy ideje elengednie őt.
“Ahogy Zelda kezdett egy kicsit magabiztossá válni, úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy állandó otthont találjon, hiszen ez az amit nevelőszülőként csinálnom kellett. Segíteni nekik a beilleszkedésben, majd szeretettel elbúcsúzni, mikor megtalálják a családjukat és élik tovább a boldog életüket.”
Seneca 65 kilométert vezetett az autójával, miközben Zeldát vitte új otthonába, de arra nem számított, hogy ez érzelmileg nagyon megviseli.
“Le kellett húzódnom az t szélére, mert a könnyeim miatt nem láttam semmit. A 12 éves kutyanevelő gondozásom alatt, először éreztem azt, mintha a saját kutyámat adnám oda másnak.”
Tíz nappal később azonban kapott egy hívást, amitől minden kutyatulajdonos retteg – Zelda eltűnt, miután kicsúsztatta a a nyakát a pórázból. Seneca azonnal a kocsiba ült, hogy segítsen megkeresni.
Több, mint 2 hónap elteltével Seneca hírt kapott arról, hogy Zeldát Minneapolisban látták, félúton a kutya új otthona és nevelőotthona között. Seneca ekkor jött rá, hogy Zelda megpróbál visszajutni hozzá.
Két héttel később hírt kapott arról, hogy Zeldát az otthona körül észlelték. Ezért ételt rakott ki a háza köré és a saját ruháit, hogy szag alapján hátha könnyebben visszatalál a kutya.
Végül egy pár talált rá Zeldára, aki egy csapda segítségével el is kapta a kutyát, majd értesítették Senecát, aki könnyek közt fogadta a hírt. Zelda több, mint 3 hónapos szökés után hazatalált.
Zelda nagyon jól alkalmazkodott az otthonához és nem is lehetne boldogabb, hogy újra a gazdijával lehet. Zelda számára ez a család örökkévaló.
“Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy amíg én Zeldát kerestem, addig ő engem keres. Zelda hivatalosan is az én kutyám, de legyünk őszinték, nem mintha lett volna más választásom, hiszen nagyon kitartó.”- fejezte be Seneca.
