Ha egy zsúfolt városban élsz, akkor minden bizonnyal megszoktad már az utcán heverő szemétkupacok látványát és nem tulajdonítasz nekik különösebb jelentőséget. Amikor egy Júlia nevezetű ukrán hölgy elhaladt egy halom szemét mellet, ő sem gondolt semmi különösre.
Sietett is a munkahelyére, mert hideg volt és hevesen esett a hó. De egy belső hang azt mondta neki, hogy álljon meg… Valami azt súgta neki, hogy bele kell néznie az egyik dobozba – és milyen jól tette!
Nem tudta mit fog benne találni, de valami nagyon gyanús volt neki és meg kellett néznie. A dobozhoz közeledve nem volt biztos abban, hogy hallott valamit, de mégis lehajolt.
Amikor kinyitotta a dobozt, nem tudott hinni a szemének.
A szétázott dobozban három kiskutya várta, hogy valaki megtalálja őket. Szegénykék rémültek voltak és reszkettek ebben a fagyos időben. Júliának fogalma sem volt arról, hogy ki tehette ezt és azt sem, hogy mi késztette őt megállásra, de egy dologban biztos volt: meg kell mentenie a kölyköket.
Miután hazavitte őket a meleg otthonába, adott nekik vizet és élelmet. A hölgy abban reménykedik, hogy minél hamarabb tud nekik megfelelő gazdit találni. De egy más most biztos: soha többé nem kell fagyoskodniuk.
Milyen csodálatos, hogy Júlia hallgatott a megérzéseire. Ha nem tette volna, ki tudja mi történt volna a kiskutyákkal. Reméljük megtalálják a tettest és bíróság elég állítják az illetőt.