Leilani Slocumb számára ez a nap egy átlagos napnak tűnt. Elvitte a gyerekeit az iskolába, és hazafelé tartott. Nem is sejtette, hogy a napja sokkal másképp alakul, mint ahogyan azt gondolta.
A georgiai háza bejárati ajtajához közeledve meglepődve látta, hogy egy titokzatos látogató vár rá. A lábtörlőn összegömbölyödve, reményteli szemekkel nézett rá.
Amikor Slocumb közelebb ért, rájött, hogy egy kutya az ő házát választotta, és úgy döntött, hogy segítséget kér a családjától. Megszakadt a szíve, amikor látta, hogy ilyen rossz állapotban van. A kutya, akit később Bónak neveztek el, alultáplált és rémült volt.
Amikor meglátta, hogy Slocumb közeledik felé, felállt, és a fűben kuporgott, azt hitte, hogy a nő el fogja kergetni.
Slocumb tudta, hogy Bo éhezik, ezért étellel kínálta meg. Amint meglátta, gyorsan enni kezdett. Miután elrágcsálta az első falatot, hálával a szemében nézett jótevőjére. Tudta, hogy jó embert választott.
Miután a kutya evett, úgy tűnt, nagyon jól érzi magát új környezetében. Slocumb férje és mostohalánya megfürdette. Slocumb felhívta az állatorvost, és időpontot kért. Azt akarta, hogy Bo minél előbb orvosi vizsgálatra menjen.
Az állatorvos úgy gondolta, hogy Bo gazdái keresik a kutyájukat, és nagyon örülnének, ha megtudnák, hogy megtalálták. Amint azonban kapcsolatba lépett velük, az állatorvos szomorú és csalódott lett.
Bo gazdái azt mondták, hogy már nem akarják a kutyust. Hat hónappal ezelőtt lemondtak róla, és odaadták valaki másnak, akinek a nevét nem tudták.
Slocumb és családja úgy döntöttek, hogy örökbe fogadják Bót. Úgy gondolták, hogy neki szánták, hogy belépjen az életükbe, és örökre megváltoztassa azt. Bo nagyon boldog volt. Nem tudta abbahagyni a farkának csóválását. Az imádnivaló kutyus rájött, hogy nincs egyedül ezen a világon. Végre talált valakit, aki törődik vele és szereti.
