A kóbor kutya, akit Arafának hívnak Egyiptom fővárosának, Kairónak az utcáin élt, de nem mozgott olyan magabiztosan, hiszen a kis kutya vak volt, de a város minden veszélye és káosza ellenére túlélte a mindennapokat. Ez a történet bemutatja a csodálatos változást az életében.
A változás pedig egy jó embernek köszönhető, aki gondoskodik Arafáról. Ahmed, a gízai Furever állatmenhely önkéntese felelős az állatok megmentéséért az arafaihoz hasonló vagy rosszabb körülményekből. Ez az önkéntes ezért gondoskodik arról, hogy az állatok kényelmesen elhelyezkedjenek a menhelyen, és jól érezzék magukat.
Amikor Ahmed megismerkedett Arafával, a kutya nagyon édes és barátságos kutya volt, és nem volt könnyű tőle elköszönni, miután ilyen jóba lettek egymással. Arafa már hosszú ideje szenvedett az utcákon egyedül vaksága miatt. Ahmed ezért úgy döntött, hogy magával viszi a menhelyre, ahol nem kell tovább megküzdenie a lehetetlen veszélyekkel, autókkal, problémás akadályokkal. Ennek a kis kutyának volt szerencséje találkozni valakivel, aki érdeklődött állapota iránt, és megmentette őt a forgalmas utcáktól.
Ahmed mindig nagyon elégedett volt a munkája iránti elkötelezettsége miatt. A menhely önkénteseinek mindig egyetlen céljuk volt; minden állatot, akiket magukra hagytak boldognak akartak látni. Még ennek a kis kutyának, Arafának is az élete jobbra fordult.