Luna szemei arról a szívfájdalomról és kétségbeesésről árulkodtak, amit öt újszülöttje fölé görnyedve érzett. A rémült mama egy udvarra volt bezárva, apró kölykei pedig védelmet és szeretetet keresve kapaszkodtak belé.
Luna vágyott arra, hogy kölykeit biztonságos helyre vigye, de sajnos minden reményét elvesztette, hogy elmeneküljön. Szerencsére egy ember észrevette az elhanyagolt anyukát és kicsinyeit. Hívtott egy kutyamentőt, aki a szakadó esőben a címre sietett.
Amikor a nő megérkezett a helyszínre, és meglátta a mamát és kölykeit, a szíve darabokra tört. Az újszülött kölykök reszkettek a hidegtől, ahogy összekuporodtak kétségbeesett mamájuk mellett, aki nem tudta, hogyan segíthetne rajtuk.
Luna érezte, hogy megbízhat a megmentőjében, és elfogadta a segítségét. A kedves nő hazavitte a kutyacsaládot.
Miután a kutyák megmentője megfürdette Lunát, egy kényelmes ágyat készített, ahol nyugodtan pihenhettek mindannyian.
Bár Luna az első napokban még mindig félt, a szemei hálával teltek meg, valahányszor megmentőjére nézett.
Kétségbeesett kölykökből, akik reszkettek a hidegben, gondtalan kutyákká váltak, akik úgy érezték, hogy végre szeretik őket.
Megmentőjüknek köszönhetően Luna és kölykei második esélyt kaptak a boldogságra.
