Az a nap, amikor Angel elszakadt az édesanyjától, élete legfájdalmasabb napja volt. A szomorú kiskutya az út szélén állt a szakadó esőben, és sírt, amilyen hangosan csak tudott.
Angel teljes szívéből remélte, hogy az anyja meghallja a sírását, és érte jön. Sajnos, bár az egész utca visszhangzott a szívszorító nyöszörgésétől, az anyja sehol sem volt.
Angel tovább hívogatta őt, arra várva, hogy meglátja szeretett arcát, amint a segítségére siet. Vágyott arra, hogy anyja ölelésében vigasztalódjon, és újra érezze a szeretetét.
Egy kedves férfi az úton haladva meglátta a kétségbeesett, segítségért könyörgő szőrmókot a szakadó esőben. A férfi nem tudta otthagyni, ezért azonnal félreállt. Amint kiszállt az autójából, és meghallotta Angel sírását, a szíve megszakadt.
A férfi felkapta és az autójához vitte, majd hazasietett vele. Amint megérkeztek, a férfi meleg fürdőt adott Angelnek, és megszárította. A kiskutya megkönnyebbült, és abbahagyta a sírást.
A megmentő kényelmes helyet rendezett a kiskutya számára, ahol pihenhetett. Ételt rakott elé, de a kölyök túl kimerült volt ahhoz, hogy egyen. Végül evett egy keveset, és elaludt.
Ahogy telt az idő, kezdett hozzászokni az új életéhez. Játékosabbá és vidámabbá vált. Napról napra jobban szerették egymást, és a férfi rájött, hogy nem bírja elviselni, ha el kell válnia tőle, ezért úgy döntött, örökbe fogadja.
A családja kiválóan gondoskodott Angelről, és gyönyörű kutyussá vált. Bár a kiskutya anya nélkül nőtt fel, megérezte a feltétel nélküli szeretetet, amelyet örök családja adott neki.
