Amikor az állatmentők Oliver szemébe néztek, csak egy dolgot láthattak: a feladás vágyát. A bőre szörnyű állapotban volt, és szinte az egész bundáját elvesztette. Egész testén mély horzsolások és karcolások voltak – csillapíthatatlan viszketés gyötörte, és kényszeresen vakarta a sebes testét.
Amikor Stephanie rátalált Oliverre egy kutyamenhelyen, egy ketrecben ült. Egy jószívű állatbarát mentette ki az utcáról. De Oliver még mindig remegett a félelemtől, és nem tudta, hol van. Nem volt biztos a környezetében, mélyponton volt. Annak ellenére, hogy Oliver folyamatosan szenvedett, egyértelmű volt, hogy ezt a pitbullt hamarosan szeretni fogják.
Amikor a menhely önkéntesei leültek és játszani kezdtek vele, Oliver először nem értette, hogy mi történik de idővel megfordult és a farkát kezdte el csóválni. Stephanie később ideiglenesen otthont adott neki addig, amíg meg nem találja örök otthonát.
Oliver elkezdett játszani és élvezni az életet, ahogy minden kutyának kell. Most boldog, egészséges és már csak egy szerető otthon kell, ahol élete végéig gondoskodnak róla!
