Azt mondják, ne sírj.
Azt mondják neked, hogy ez csak egy kutya, nem egy ember.
Azt mondják, elmúlik a fájdalom.
Azt mondják neked, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.
Azt mondják neked, hogy a fontos, hogy ne szenvedjen.
Azt mondják, lehet még egy.
Elmondják mi lesz veled.
Azt mondják, vannak elviselhetetlenebb fájdalmak.
De nem tudják, hányszor néztél a kutyád szemébe.
Nem is tudják, hányszor voltál már egyedül a kutyáddal a sötétben.
Nem tudják, hányszor volt egyedül a kutyád, aki melletted állt.
Nem tudják, hogy az egyetlen, aki soha nem ítélkezett feletted, az a kutyád.
Nem tudják, mennyire féltél aznap este, amikor felébresztettek.
Nem tudják, hányszor aludt a kutyád a közeledben.
Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált.
Nem tudják, hányszor ölelted meg, amikor beteg volt.
Nem tudják, hányszor tettetek úgy, mintha nem látnátok, hogy fehérebb lesz a haja.
Nem tudják, hányszor beszéltél a kutyáddal, az egyetlen, aki igazán hallgat.
Nem tudják, milyen gyönyörű voltál a kutyádnak.
Nem tudják, hogy csak a kutyád tudta, hogy szenvedsz.
Nem tudják, milyen érzéseket próbáltál ki a kutyád.
Nem tudják, milyen érzés látni, amikor az idős kutyád arra törekszik, hogy üdvözöljön.
Nem tudják, hogy amikor rosszul alakultak a dolgok, az egyetlen, aki nem ment el, az a te kutyád.
Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízik benned, még az utolsóban sem.
Nem tudják, hogy mennyire szeretett a kutyád, és milyen kevés volt elég ahhoz, hogy boldog legyen, mert te elég voltál neki.
Nem tudják, hogy egy kutya miatt sírni az egyik legnemesebb, értelmes, igaz, tiszta és őszinte dolog, amit tehetsz.
Nem tudják, mikor mozdítottad meg utoljára… Vigyázz, nehogy bántsd.
Nem tudják, milyen érzés volt életük utolsó pillanataiban simogatni az arcukat…