Számtalan kutya vár otthonra a menhelyeken, de gyakran figyelmen kívül hagyják őket. Ez a történet azonban az egyik szerencsés kutyáról szól. Egy kedves nő örökbe akarta fogadni, de ezt a menhelyről nem volt könnyű megtenni. Úgy ítélték meg, hogy “a nyilvánosság számára elfogadhatatlan.”
Remi azzal a céllal érkezett a menhelyre, hogy szeretett volna egy kutyát örökbe fogadni. Nem számított rá, hogy ilyen gyorsan beleszeret egy kutyába, akit Ara-nak hívtak. Ara mindenkitől tartózkodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy korábban soha nem került kapcsolatba emberekkel. De Remi nem törődött vele; kitartott és minden nap meglátogatta, hogy Ara kezdjen megnyílni előtte. Remi elmondta a menhelynek, hogy biztos benne, hogy haza akarja hozni, de aztán megsemmisítő telefonhívást kapott.
Arát értékelni kellett. Nem volt megfelelően szocializálva, és a viselkedése sem volt alkalmas örökbefogadónak. “Csak mentett” esetnek titulálták. (ha a menhely bármilyen okból megöli az ilyen kutyákat – hely vagy egyéb okból –, akkor nem kell beleszámolniuk az eutanázia arányába, mivel nyilvános örökbefogadásra alkalmatlannak ítélték.) A kutyamentő csoportok elvihették, de nekik kellett otthon elhelyezniük. Ha egy mentőcsoport nem lép fel, felkerül a vörös listára, majd elaltatják.
Remi le volt sújtva. Beszélt a menhely egyik önkéntesével, aki megígérte, hogy nem áll meg addig, amíg nem segít. A lehető legtöbb emberhez fordult, és megpróbálta megtalálni a módját, hogy megmentse Ara életét. Az önkéntes azt mondja az alábbi videóban, hogy megnyugtassa Remit: “Bízz bennem, nem engedem, hogy egyetlen kutyát is elaltassanak.” Remiben most volt egy kis remény.
Amikor legközelebb megcsörrent Remi telefonja, megkapta a várt jóhírt! Egy állatmentő hívta és felajánlotta, hogy támogatja Remit az örökbefogadási folyamat során. A menhelynek rengeteg szabályozáson kellett keresztülmennie, de Remi és a menhely önkénteseinek végül sikerült elérnie, hogy örökbefogadható legyen Ara!