Képzeld el azt, hogy az eddigi életedet úgy élted le, hogy otthonnak egy kicsi, piszkos kennel jut. Az emberekről nem tudsz semmit, csak néha jelennek meg egy kis étellel, de a legtöbbször nem zavarnak. A sok unalmas, bezárkózott év után azonban megjelennek emberek, akik valamiért elvisznek és egy meleg otthonban találod magad, ahol idegenek szeretettel és törődéssel látnak el. Egyenlőre úgy érzed, hogy az élet jobb irányba terelődik, de neked fogalmad sincs arról, hogy mi is az a szeretet, ezért megrémülsz és magadba fordulsz.
Gyakran láthatunk olyan kutyákat, akik összeszedték magukat és örökbefogadásra készen állnak. Ritkán bepillantást kaphatunk abba, hogy mi történik ilyenkor a menhelyen, milyen hosszú utat járnak végig a boldogságig.
Szerencsére most egy állatbarát ember úgy döntött, hogy megoszt velünk egy különleges pillanatot, az egyik legújabb menhelyi lakóval, Bernarddal. Sokan figyelmeztették őt, hogy nagy fába vágja a fejszéjét.
A nap egyetlen célja az volt, hogy tudatja vele, hogy az emberi érintés biztonságos, nem kell tőle félnie. Megtiszteltetés és alázatos volt, amikor a kutya a végén a nő keze előtt lefeküdt.