A kis Neville megszállottja az ételes tálkájának; mindenhová magával viszi, és minden este vele alszik az ágyában. Első pillantásra aranyosnak tűnik, hogy a kiskutya egy evőtálat választott “biztonsági takarónak”, de sajnos Neville megszállottságának oka mélyen felkavaró.
A kiskutya most biztonságban és kényelemben él, azonban ez nem mindig volt így. Neville sokáig kóborként élt, és soha nem tudta, hogy mikor fog legközelebb enni. Minden falatért meg kellett küzdenie és éheznie kellett, ha nem tudott elegendő élelemhez jutni.
De végül Neville-t kimentették az utcáról, és amikor egy Susanne nevű nő meglátta a képét egy menhely honlapján, tudta, hogy örökbe kell fogadnia.
Susanne-nak már volt egy mentett kutyája, de valami azt súgta neki Neville-lel kapcsolatban, hogy nincs más választása, mint a családja részévé tenni.
Susanne három hosszú órát állt sorban a menhely előtt, csak azért, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ő lesz az első, aki Neville örökbefogadását kéri. Ennyire erős kötődést érzett a kis kölyök iránt, akivel még csak nem is találkozott.
Susanne örökbe fogadhatta Neville-t, és boldogan hozta haza a kis kölyköt. Ott kezdte észre venni, hogy Neville nehéz élete milyen hatással volt a mentális állapotára; nem volt hajlandó a saját edényéből enni, és ehelyett úgy döntött, hogy a padlóról eszik. Megpróbált megküzdeni Susanne másik kutyájával is az ételéért.
Az utcákon Neville-nek egyértelműen meg kellett küzdenie minden falatért és nehéz volt felismernie, hogy többé nem kell attól tartania, hogy megéhezik.
De Susanne mindent megtett, hogy megmutassa Neville-nek, hogy végre biztonságban és szeretve van és soha többé nem kell ennivaló nélkül maradnia. Több hónapig tartott, de egy idő után Neville a saját táljából kezdett enni. Ezen a ponton Neville-ben kialakult a tál iránti megszállottsága. Ez lett a legdrágább tulajdona és most, két évvel azután, hogy Susanne örökbe fogadta, még mindig magával viszi, bárhová is megy.
Azok az idők után, amikor éheznie kellett vagy meg kellett küzdenie az ételéért, a saját edényének biztonsága mennyországnak tűnik.
Bármennyire is szívszorító Neville története, szívet melengető a tudat, hogy végre talált egy családot, aki szereti őt és képes megnyugvást találni valami olyan egyszerű dologban, mint egy ételtál.
Neville fantasztikus kezekben van és Susanne segítségével kétségtelenül tovább növekszik majd az önbizalma és biztonságérzete.
