Pumba csak szeretni és szeretve akart lenni. Élete nagy részét egy család gondozása mellett élte le, akik nem tartották többnek, mint tenyészállatot, de annak ellenére, hogy kevés érzelmek voltak az idősebb kutyus iránt, Pumpa szerette őket és csak jó kutya akart lenni.
Pumba azt hitte, hogy örökre velük marad, de a családjának más tervei voltak.
Egy napon a gazdái úgy döntöttek, hogy elköltöznek és otthagyják az idős kutyát. Összepakolták a cuccaikat, elhajtottak és soha többé nem tértek vissza. Szegény Pumba ott maradt magányosan és zavarodottan.
Pumba nem tudta elhinni, hogy a családja elhagyta, így azt gondolta, hogy majd biztosan visszamennek érte. Így csak várt és várt.
A napok hamarosan hetekké, a hetek pedig hónapokká váltak anélkül, hogy Pumba családja visszatért volna. De Pumba még így sem volt hajlandó feladni. Még egy év várakozás és önfenntartás után is a régi ház közelében tartózkodott, arra az esetre ha a családja visszatérne.
Pumba néhány szomszédja rosszul érezte magát a hátrahagyott kutya miatt és ezért ételmaradékkal etették őt, de Pumba továbbra is egyedül élt az utcán.
Szerencsére a Hope for Paws (HFP) végül felfigyelt az idős kutyára és a segítségére sietett. A HFP tagjai, JoAnn Wiltz és Lisa Arturo, Pumba nyomára bukkantak és megpróbálták rávenni, hogy sétáljon be egy ketrecbe, amivel el tudják őt szállítani.
Pumba óvakodott a két idegentől és nem volt hajlandó belépni a ketrecbe, még azután sem, hogy Wiltz és Arturo étellel próbálták őt becsalogatni. Wiltz és Arturo úgy döntött, hogy személyesebb megközelítést próbálnak ki és lassan elkezdték elnyerni a bizalmát azzal, hogy továbbra is ételt kínáltak neki majd hagyták, hogy a kezükből egyen.
Miután Pumba rájött, hogy a két nő azért jött, hogy segítsen neki, megengedte nekik, hogy pórázt tegyenek rá és odavigyék az autójukhoz.
Miután megmentették Pumbát, a páros állatorvoshoz vitte, ahol alapos kivizsgálást és ellátást kapott. Ezután egy szerető nevelőotthonba került, ahol megadták neki mindazt a szeretetet, törődést és odafigyelést, ami eddig hiányzott az életéből.
Ebben az új, biztonságos és szeretetteljes környezetben Pumba ragyogó, boldog és szerető kutyává változott és nyilvánvaló, hogy végre boldognak és biztonságban érzi magát.
Pumba örökké hálás lesz a megmentőinek és alig várja, hogy élete hátralévő részét olyan emberekkel töltse le, akik szeretik és értékelik őt.