Amikor egy csapat túrázó meglátott egy kiskutyát az erdőben kószálni, aki koszos vizet ivott, mélyen elszomorodott. Tudták, hogy azonnal segíteniük kell rajta.
Mivel a kutya nem talált ennivalót, kénytelen volt levelet enni, hogy csillapítsa éhségét. A lába megsérült, sántított.
Az emberek azt feltételezték, hogy biztosan eltévedt otthonából. Látták, ahogy sétál az erdőn keresztül, anélkül, hogy tudná, hová menjen. Nem találta a visszautat.
A túrázók el tudták képzelni, milyen félelmet érezhetett, amikor éjszakáit egyedül töltötte az erdőben. Alig várták, hogy elkapják és biztonságos helyre vigyék, azonban a kiskutya először nem engedte, hogy az emberek közeledjenek hozzá. Még jobban megijedt és elszaladt.
Megmentői azonban nem adták fel, és követni kezdték. Miután rájött, hogy az emberek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy segítsenek neki, úgy döntött, hogy megbízik bennük. Az emberek szíve elolvadt, amikor látták, hogy a kiskutya közeledik feléjük.
Felvették és óvatosan átölelték, mert a testét sebek borították. A kedves kutyus nagyra értékelte a gyengéd érintést és már biztonságban érezte magát.
Az állatorvosok gondosan megtisztították a sebeit. Beadták neki a szükséges gyógyszert, és a kiskutya sokkal jobban érezte magát. A becslések szerint körülbelül két hónapos lehetett. A kiskutyát lenyűgözte az állatorvosok és megmentőinek kedvessége. Gyönyörű barna szemei szeretettől és hálától csillogtak.
Az imádnivaló kölyökkutya készen állt arra, hogy új életet kezdjen, emberi barátai pedig hamarosan nagyszerű családot találtak neki. Amint megismerkedett örökkévaló családjával, a csodálatos kutya pedig végre rendkívül boldognak érezte magát.