Egy nőstény pandabocs sürgősségi ellés során veszítette el az édesanyját, aki a komplikációk miatt már nem élte túl a szülést.
A kölyök nagyon gyenge volt, ráadásul súlyos szívproblémával született. Folyamatosan sírt, alig evett, és a gondozók minden erőfeszítése ellenére sem tudott megnyugodni.
Ezért úgy döntöttek, segítséget kérnek az állatkert egyik legkülönlegesebb lakójától.
Egy hím gorillától, amelyről régóta ismert volt, hogy rendkívüli türelemmel és gyengédséggel bánik a kisebb állatokkal.
A gorilla szinte azonnal elfogadta a kis pandát.
Óvatosan a mellkasához ölelte, segített a cumisüveges etetésnél, és valahányszor a bocs sírni kezdett, mindig a takarója mellett maradt.
A következő hetekben a gondozók azt figyelték meg, hogy a panda mindig akkor volt a legnyugodtabb, amikor a gorilla mellette volt.
Sajnos azonban a kölyök szíve túl gyenge volt.
Hiába kapott minden lehetséges kezelést, néhány hét múlva elpusztult.
Újra és újra odament ahhoz a helyhez, ahol a kis panda aludni szokott, és hosszú ideig csendben üldögélt az üres takaró mellett.
Egy reggel a biztonsági kamerák különös jelenetet rögzítettek.
A gorilla virágokat szedett a kifutó különböző pontjairól, majd egyenként odavitte őket arra a helyre, ahol a pandabocs korábban feküdt.
Ezután még egyszer leült mellé.
Finoman végigsimította a takarót, hosszasan nézte, majd lassan felállt, és csendben elsétált.
A gondozók mindig is tudták, milyen hatalmas fizikai ereje van egy gorillának.
Aznap azonban valami ennél is nagyobbat láttak.
Azt, hogy mekkora lelki erő kell ahhoz, hogy valaki elengedje azt, akit szeretett.